Beszélgetés Futó Péterrel, a Futureal-csoport tulajdonos-elnökével.

Melyek azok az ismérvek, amelyek leginkább megkülönböztetik a Corvin Sétányt mint fejlesztést a főváros hasonló léptékű projektjeitől? 

– Már önmagában a 22 hektáros „lépték”, de mondok mást: Budapesten egy év százada nem épült új közterület. A sétány parkosított közterület lesz, a maga 36m-es szélességével és 700 méter hosszával szélesebb a Liszt Ferenc térnél, és hosszabb a Váci utcánál. Említhetném akár a terület elhelyezkedését: két metrómegálló határolja, s amint elkészül, a 4-es vonal is elérhető közelségben lesz. A metróval szinte megegyező szállítási kapacitású Combinó villamosok is megállnak a szélénél, miközben a Dunától is csak egy kőhajításnyira vagyunk, és a repülőtér is könnyűszerrel elérhető. A fejlesztési koncepció is egyedivé teszi a beruházást: nézzen szét, nálunk nem konkurens építők húzzák fel az egyes épületeket. Mi saját magunk szomszédjai vagyunk. Minden egyes sikeres házunk a további épületek sikerét alapozza meg, miközben egyetlen sikertelen házat sem engedhetünk meg magunknak.

Talán a leghatékonyabb kudarc elleni „oltás”– rögtön az után, hogy célszerű jóban lenni Fortunával – a körültekintő tervezés.

– Meggyőződésem, hogy minden emberi tevékenység alapja a megfelelő szürkeállomány. Már jóval a beruházás előtt hatalmas szellemi energiákat kell hatékonyan mozgósítani. Azon túl, hogy meg kell álmodni a projektet, komoly tervezésre, marketingre, piackutatásra van szükség. A Corvin Sétányt például úgy álmodta meg és vetette papírra a főképp nagy terekre szakosodott, világhírű brit tervezőiroda, az INVI (Investment Vision + Environments), hogy előzetesen több mint harminc nemzetközi szakembernek kértük ki a véleményét. Közülük többen annyira beleszerettek a területbe, hogy például a Harvard Design School doktoranduszai egy teljes félévet töltöttek itt – nem csoda, hogy csak ők hat különböző koncepciót tettek le az asztalra. Persze, mindez még nem garancia a sikerre: mi is álmodtunk tizenöt-tizennyolc emeletes házakat, és most úgy tűnik, meg kell állnunk a kilencedik-tizedik szintnél.

Feltételezem, nem betonból van kevés.

– Szabályból van túl sok. Megkérdeztem a főépítész asszonytól, miért is van az, hogy miközben körülöttünk egész sereg 50-60 méteres panelház fenyegeti az eget, nekünk 30 méterben limitálták a maximális magasságunkat. Azt válaszolta, ezen a területen a hatályos szabályok ennyit engednek meg. Készen vannak ugyan a terveink ahhoz, hogy gyönyörű, modern magas épületekkel takarjuk el a csúfságokat, de egyelőre ezt nem sikerült engedélyeztetni. Én pedig végtelenül szomorú vagyok, hogy pár év múlva, amikor a Gellért-hegyről vagy a Várból lenéznek a turisták a városra, hogy felleljék a Corvin Sétányt, akkor épp azokon a ronda panelházakon fog megakadni a tekintetük.

Hátha lesz itt más is, ami szemet szúr majd nekik. Tudományos fellegvárat, tudásparkot, innovációs központot képzelnek el a területen.

– Miután felsőoktatási intézmények vesznek minket körbe, triviális a hely arra, hogy a kutatás+fejlesztés+innováció egyik meghatározó hazai központja legyen. Gyakorlatilag szomszédosak vagyunk az orvostudományi egyetemmel, de hasonló a helyzet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem informatikai karával is. Ezért abban is gondolkodunk, hogy olyan fejlesztőcégeknek is otthont teremtsünk, amelyek partnerséget tudnak kialakítani ezekkel a felsőoktatási műhelyekkel. Erre igény mutatkozik, s ahogy az építkezés halad előre, úgy erősödik az érdeklődés.

A sétány esetében is követik azt a – talán skandináv? – modellt, miszerint ott lesznek az utak, ahol a járókelők kitapossák maguknak az ösvényt?

– Igyekeztünk jó előre gondosan és aprólékosan megtervezni, hol fognak majd járni az emberek. Ezért kicsi az esélye, hogy nem jön be a tervünk. Ha mégis így lesz, és máshol mennének, akkor egy vízeséssel, egyéb terepakadályokkal igyekszünk majd visszaterelni őket az útra.